A dél-koreai filmrendezők ásza
Kim Ki Duk
Aki szereti az elgondolkodtató, lélektani dél-koreai filmeket annak nem kell bemutatnom a híres filmrendezőt Kim Ki Dukot. Úgy gondolom az ő filmjei méltók arra, hogy példát mutassanak a világnak és a kortárs rendezőknek, hogyan kell az emberi érzéseket, mozzanatokat ábrázolni, képernyőre vinni, igazi filmet készíteni.
A művei koránt sem vidám "rózsaszín" darabok, de annál inkább sokat mondóak, rejtélyesek, felkavaróak. Sokan nem képesek befogadni azt az élményt, amit nyújtanak,vagy nem látják meg, amit felszín alatt észre kellene venni. Ilyen estekben látok olyna kritikákat, hogy unalmas, vontatott stb. Pedig ezek a filmek igen is műalkotások, csak ezt a mai, folyton siető ember nem veszi észre. Kim Ki Duk filmjeiben nincsen sok beszéd, ezért is nagyon érdekes, hogy milyen filmes, vizuális eszközökkel és hangeffektekkel éri el a nézőkre gyakorolt hatását a rendező egy-egy műve.
Úgyhiszem kijelenthetjük azt, hogy Kim Ki Duk fő célja, hogy a nézőt folyamatosan provokálja, megbolygassa lelki nyugalmát és undorát olykor már-már a végletekig fokozza. Ezzel feltárja előttünk azt a világot, amelyet ő lát, azt ahogyan mi emberek élünk benne, minden mocskát és szépségét egyaránt a "képünkbe nyomja", és ezáltal rengeteg gondolat-, és érzelemlavinát zúdít el bennünk.
Ajánlott filmek:
Idő : Seh-Hee már régóta együtt van barátjával Ji-Wooval és a kapcsolatuk rendben működik. A lány azonban kezd egyre féltékenyebbé és érzékenyebbé válni, úgy érzi párja megunta, hogy minden nap őt látja maga mellet. Elhatározza, hogy átoperáltatja az arcát valamint testét, és szó nélkül kisétál a férfi életéből...
Ji-Woot nagyon megviseli a váratlan dolog és egyre csak Seh-Heere gondol. Egy naptalálkozik, majd megismerkedik egy vonzó idegen nővel See-Heevel, de Seh-Hee emlékétől még mindig nem tud szabadulni.
A film tele van érzelmekkel, kimondatlan szavakkal és váratlan, meghökkentő fordulatokkal. Mindenkinek csak ajánlani tudom, a plasztika sebészet veszélyeit és az emberi butaságot is hűen ábrázolja.
Nekem ez volt az első Kim Ki Duk filmem és azóta is jó párszor megnéztem. Akárhányszor láttam, mindig újabb és újabb dolgot fedeztem fel benne és ezek mélyen megérintettek. Ha össze kellene foglalnom egy mondatban, hogy szerintem mi a fim fő mondani valója akkor ezt mondanám: Vigyázzunk meddig alakítjuk magunkon a külső 'álarcot', különben a lenkünk úgy torzul el vele együtt , hogy a végén már mi sem tudjuk, hogy kik vagyunk/voltunk valójában.
Samaria - Az irgalmas lány : Yeo-Jin és Jae-Yeong többek mint két jó barátnő, kítaszítottnak érzik magukat és minnél messzebre elakarnak szakadni otthonuktól. A két lány erkölcsi visélkedése eléggé megkérdőjelezendő. Elhatározzák, hogy pénzt keresnek méghozzá úgy, hogy Jae-Yong áruba bocsájtja testét és Yeo-Jin ügyfeleket keres neki.
A könnyűnek hitt pénzszerzési munka egyre veszélyesebbre fordul, Yeo-Jin kezd mérges barátnőjére, amiért élvezi a "játékot", és úgy gondolja a lány már nem is szereti őt.
Jae-Yeong egy rendőri rajtaütés során, kiugrik egy épület ablakából, életveszélyesen megsérül. Utolsó kívánsága legjobb barátnőjétől, hogya lány hozza el az egyik ügyfélt, akibe beleszeretett. Yeo-Yin elmegy a férfihoz, de csak egy borzalmass dologért cserébe tudja rávenni, hogy nézze meg a barátnőjét. Azonban mire odaérnek Jae-Yeong meghal. Yeo-Jinsokkot kap, majd kínzó bűntudat gyötri és elhatározza, hogy vezeklésképp lefekszik Ja-Yeong kuncsaftjaival és visszadja nekik pénzüket, így 'tisztulva' meg bűneitől. A lány apja (aki nem mellesleg rendőr) egy véletlen folytán meglátja lányát az egyik ilyen idegen férfi karjaiban, és nem tudva, hogy mi tévő legyen, teljesen megzavarodik.
Ami nagyon különös, hogy a férfiak miután lefekszenek a lánynal , valamiféle lelki változás megy végbe bennük, megbékélnek önmagukkal és jobb emberekké válnak.
Ez a film, szintén egy egyedi mű, elég gyomorforgató, ugyanakkor szép történet egyfajta hitről és lelki üdvösségről. Különösen az apa érzelmei, lelki vivódásai azok, amik megrázzák a nézőt. Egy különösen erkölcsös, és törvénytisztelő embert ismerünk meg a személyében, aki ráébred arra, hogy világ sokkal romlottab és fertőzőbb, mint sejtette, és ebbe a felimerésbe beleőrül.
Ezt a történet nem lehet könnyen megérteni, pláne ha még nincs saját családunk. Csak egy szülő, érezheti át azt a fájdalmat, és kétségbeesést, amit a filmben az apa érez. A lánya szeretete és a romlott erkölcstelen világ iránti gyűlölete szétszakítják a szívét.